Nem jó dolog egy regényről úgy írni, hogy még csak az első harmadán van túl az ember. De attól még lehet. Különösen, ha mindenki nagyon várta már ezt a regényt, olvasó, szerző egyaránt.

Markovics Botond, al. Brandon Hackett, előző regényével - Poszthumán döntés -  igazi hard scifi-t akart írni. Kiadói, szerkesztői pletykák sejtetik, nagyon akart igazi hard scifi-t írni. Erről már írtam korábban, olvasta, aki olvashatta. Nem csoda, hogy alig vártam, mi sül ki ebből az új próbálkozásból.

Annyi már az első pár tucat oldal után biztosan, hogy még ennél is jobban akart jó hard scifi-t írni. Beleadott mindent, apait-anyait. Van itt minden, szuperintelligens poszthumánok, szuperinteligens A.I-k, és szuperintelligensnek sejthető idegen értelem. Van időutazás, kvantumugrás, játék az anyaggal, térrel és idővel.

Ami így, a regény felénél, nyilvánvaló:

A szerző Zsoldos Péter-díjas író. Még 2003-ban kapta, Én, a halhatatlan című novellájáért, megosztva nem kisebb névvel, mint Kasztovszky Béla. És nem is véletlenül. Mert Botond tud írni. Scifi-t mindenképp, főleg regényt. Csak mindig van valami banánhéj.

Míg a P.H-ban - Poszthumán döntés - a neuronapló zavart, addig itt ez az ide-oda ugráló, emberként már csak szellemi értelemben meghatározható mesélő-nézőpont. Nehéz azonosulnom vele na, mert én csak ember vagyok, az meg nem ember, de mégis, úgy gondolkodik, mint én, nekem viszont nehéz úgy gondolkodnom, mint ő. Szóval, én kiemelkednék szivesen E/3-ba, pláne azért, mert amikor a szöveg ebbe a nézőpontba helyez, semmi bajom sincs, pörögnek a sorok, élvezet olvasni, flottul pászol össze minden. Értem én, értem, miért kell ez, csak nekem nem jött be. (Másnak se, ahogy olvastam a véleményeket.)

Pedig a felütés a brilliáns. Be kell valljam, még a Pörgés (R.C.Willson: Spin) alapötleténél is jobban tetszik. Brilliáns felütés, amely szédítő lehetőségeket teremt egy nagyon jó regény megírásához. Kicsit úgy érzem magam - így a felénél - mint a nyugdíjas téeszparaszt, ha betér egy gogo-bárba. A rengeteg jó mell, fenék és comb ott vonaglik körülötte, de annál többet, hogy csak nézheti, többet nem kaphat.

...szóval, nem tudom. Remélem, Botond erősen meg fog lepni regénye második felével!